Már csak emlék, egy régi idő megfakult gyűjteményéből. Még középiskolás koromban készítettem ezeket a képeket a jó öreg Zenit-E gépemmel. Emlékszem, a hajdani DDR-ből hoztuk a fekete-fehér filmeket, a fürdőszobát sötétkamrának használva vágtuk méretre és töltöttük kazettába. A fotózás után ismét a fürdőszobát alakítottuk át laborrá, ahol az első korszerűnek mondható Meopta Axomat 3 nagyítógépemmel, saját keverésű vegyszerekkel hívtuk elő, majd A4 méretű krómlapos szárítógéppel szárítottuk a képeket. Ma már ez bonyolultnak tűnik az elektronika világában. Most rögtön törölhetem a nem sikerült képeket, akkoriban ez csak előhíváskor derült ki, nemritkán a fele negatív a kukában landolt. Akkor kényszer volt megtanulni a fényképezés szabályait és tudatosan alkalmazni azokat.

Ma már jóleső melegséggel tölt el ezeket a képeket újra megnézni. Eltelt negyven-egynéhány év, már a házat is lebontották. Csak ez maradt. Örülök, hogy korán felébredt érdeklődésem a fotográfia iránt, különben ennyi sem maradt volna.