Sok idő telt el, míg megtanultam érzékelni a karaktereket, a személyiséget, jellemvonásokat az első találkozás alkalmával. Még több idő telt el, míg megtanultam ezt a képeken keresztül érzékeltetni a szemlélővel. Megragadni a pillanatot amely oly jellemző az egyéniségünkre. Egy pillantás, egy mozdulat, vagy csak a nőiesség kiemelése a környezetből. Hogyan lehet ezt provokatívvá tenni a fények használatával, mesterséges vagy természetes fény alkalmazásával. Hogyan lehet azt elérni, hogy a szemlélő „tapadjon” a közvetített élmény áramlására.
Minden egyes fotózásomat megelőzte egy rövid ismerkedés a modellel. Egy kávé melletti „hangulatjavító” beszélgetés, vagy egy rövid séta amely oldja a felgyülemlett idegenkedést, tartózkodást. Szinte mindenki úgy áll a kamera elé, hogy ő nem jó alany a fotózáshoz, biztosan nem fog sikerülni jó képet készíteni. Gátlásokkal teli indulás után erőre kap az önbizalom, legyűri a feszültséget. A készített képek tetszési indexe arányosan emelkedik a külvilág kizárásával, és a fotózás végén mint régi ismerősök válunk el, mint aki évek óta ismeri egymást. Szerintem ez a titok.
